printable copy

HAMILTON - Az ipari lehetõségei miatt Hamilton vonzotta a magyarokat. 1926. márciusában Kovács Ferenc lelkész engedélyt kapott a Kanadai Presbiteriánus egyháztól, és azon keresztül a Hamiltoni Egyházmegyétõl, hogy egyházat szervezzen Hamiltonban a bevándorlók részére. Kovács Ferenc ebben az idõben istentiszteleteket tartott Brantfordon, Fallson és Torontóban.

Hamiltonban a legelsõ istentiszteleteket a James Streeten tartotta a gyülekezet. Majd 1926. május 26-án hivatalosan megalakult Kálvin Presbiteriánus Egyház néven a következõ vezetõkkel: Fõgondnok és pénztáros - Várady András; gondnok helyettes - Türky István; titkár - Kemény József; presbiterek - Istvánffy Miklós, Szép Sándor és Baranyi József. (Az elkövetkezõ években a gyülekezet a Kálvin Presbiteriánus Egyház nevet megváltoztatta: Kálvin János Magyar Presbiteriánus Egyház névre.)

A gyülekezet hónapokon át élvezte a testvér egyház vendégszeretetét, de egyre nagyobb volt az óhaj, hogy a gyülekezetnek önálló temploma legyen. 1926 nyarán a gyülekezet kibérelt egy lakást a Wentworth Avenue 247 szám alatt, és a szervezõ munka itt indult meg az újonnan megválasztott presbitériummal. A nagy anyagi nehézségek idején a közegyház Missziói Bizottsága fizette a lelkészt. Még Nt. Ruzsa Jenõ idejében is a stipendium egy részét a Missziói Bizottság fizette, és csak késõbb erõsödött meg a gyülekezet annyira, hogy önállóan fizesse a lelkészt.

A kezdeti években a gyülekezet más templomoknál találkozott, mivel a nagy munkanélküliség miatt a tagság összetétele havonként változott. Sok magyar jött Hamiltonba, de sokuknak nem volt munkája, és ha volt is kevés volt a fizetés, így gyakran továbbmentek jobb munkalehetõségeket keresve.

1927-ben a gyülekezet ismét tovább költözött és a Neighborhood House nevû iskolában folytatta az istentiszteleteit a Beach Roadon. 1928-ban a gyülekezet a James Street északi részén a 325 szám alatt talált otthonra. A kibérelt helyiségben Református Magyar Otthont és könyvtárat alakítottak. Röviddel 1929 januárja után a gyülekezet tárgyalásba kezdett a Barton Streeten lévõ Westminster Church megvételével kapcsolatban. Elõször kibérelték, majd szeptembertõl ott folytatódott a munka. Csupán 80 tagja volt az egyháznak, és csupán egy kevés pénze, de elhatározták, hogy a Kanadai Presbiteriánus Egyház segítségével megveszik a templomot. 1929-ben a tõzsde összeomlása és az ipari pangás, ami azt követte lehetetlenné tette a vételt. A gyülekezet nem tudta megtartani az épületet. Az állandó költözködés közepette egyre jobban megérett a vágy arra, hogy a gyülekezetnek saját temploma legyen. A legjobb megoldást a vezetõk abban látták, hogy vesznek egy telket és templomot építenek.

1932. február 28-án a gyülekezet elhatározta, hogy a Birch Avenue 121 szám alatt lévõ telket megveszi és templomot épít. Mindez a nagy munkanélküliség idején történt. Az építkezés idején a következõk voltak vezetõk: Gondnok - Kovács Kálmán; pénztárosok - Dojcsák Gábor és Szabó Dénes; titkár - Kozma Gyula; presbiterek - Majoros László, Bálint Sándor, Szabó Miklós, Szikszay Imre, Bartha József, Kurpé András, Kurpé Gábor, Béres György 1, Béres György 2. A templom épülete 1933. április 17-én lett felavatva.

Az építkezéssel kapcsolatban egy néhány érdekes dolgot érdemes megemlíteni. Amikor a Dundasban lévõ Erskine templom leégett, az egyháztagok segítettek annak szétszedésében. A Cooper Construction Company cserébe pénzadományt és építkezési anyagot adott a gyülekezetnek. A vasgerendák, téglák, sõt még a központi fûtés kazánja is be lett építve a jelenlegi épületünkbe. Magyarok felekezeti különbség nélkül segítettek az építkezésnél. Azok, akik munkanélküliek voltak naponta kaptak egy dollárt, hogy ennivalót vehessenek, de legtöbben minden ellenszolgáltatás nélkül jöttek segíteni. A munka 1932 nyarán kezdõdött meg és November 3-ra a tetõ már az épületen volt. A karácsonyi istentiszteletet már az új templomban tartotta meg a gyülekezet.

Kovács Ferenc az erdélyi szülõfalujának templomát használta mintaképül az építkezésnél, ezért lett a templom erdélyi stílusú.

Ha hivatásos építész építette volna a templomot, akkor a költség körülbelül 80 ezer dollárba került volna, de mivel önkéntesek építették fel, a templom építési költsége 8 ezer dollár volt. Az építkezés idején Mr. Cooper, garantálta, hogy az összes számlák fizetve lesznek. Az anyagi nehézségek közepette az egyháztagok és barátaik összegyûjtöttek 2 ezer dollárt. A Missziói Bizottság elnöke, Dr. Grant látva a gyülekezet szorgalmát 2 ezer dollárt ajándékozott a sajátjából, majd egy özvegyasszony, Mrs. Mowbary 4 ezer dollárt adott kölcsön igen alacsony kamatra. 1947-ben az eredeti kölcsön vissza lett fizetve és 1955-re a parókiára felvett kölcsön is rendezve lett.

Voltak idõszakok, amikor a gyülekezet nehéz anyagi gondokkal küszködött, ilyenkor a Missziói Bizottság segített. Külön segítséget kaptunk egy üzletembertõl, Mr. J. W. Hamiltontól, akinek támogatása nyomán a gyülekezet a lelkész stipendiumát tudta fizetni.

A következõ lelkészek szolgáltak a Hamiltoni Kálvin János Magyar Presbiteriánus Egyháznál:

Kovács Ferenc	1926-március --- 1933-október	7 év
Kovács Károly	1933-október --- 1939-január	6 év
Molnár Jenõ	1939-március --- 1941-május	2 év
Árvay András	1941-július --- 1942-március	1 év
Ruzsa Jenõ	1942-július --- 1969-szeptember	27 év
Baksa Csaba	1970-február --- 2000-február	30 év
Kántor Pál	2000-február --- jelenleg is	11 év

Árvay András szolgálatának az idején lett az elsõ parókia megvéve a Fullerton Avenuen. Ezt követte a második parókia a Birch Avenue és a Wilson Street sarkánál. A jelenlegi parókia címe Southill Drive 15. Ez az épület Ruzsa Jenõ nyugdíjba vonulása elõtt meg lett véve.