FÚJ A SZÉL
Fúj a szél az üres pusztán,
Csak én vagyok útjában.
Fejem felett varjú repül,
Bolyong ő is magában.
Hej, te madár, gyászos madár!
A te párod hová lett?
Az enyém már hűtlen régen,
Itt hagyott ő engemet.
Sír a szél az üres pusztán,
Könnyet csal a szemembe.
Fejem felett nincs már varjú,
Elment ő is örökre.
Hej, te madár, gyászos madár!
Én is megyek utánad.
Sirassa meg helyettem más
Az én hűtlen babámat.
1980. január 31.
Fairport Harbor, Ohio
ESTÉNKÉNT
Esténként sétálni viszem
pajkos pulinkat.
Megszaglássza a bokrokat,
és ugrálva űzi
a száradt leveleket,
én meg a csillagokat nézem.
Késő ősz van.
Kásássá fagyott a sár.
Cipőm koppanása összeolvad
a kutyák csaholásával.
Ballagok. - Hazagondolok.
A falum jár eszembe.
Merre vagytok
gyermekkori pajtások?
Józsi meghalt...
Dani és Dezső Miskolcra mentek.
Pista még Karádon van.
A lányok férjhez mentek.
Nőnek az unokák.
Én is messze mentem,
messzebbre, mint mások,
de gondolatban hazajárok,
és összeszedem emlékeimet,
mint kiskoromban a szedret,
és a széllel felszáríttatom
csorgó könnyeimet.
1980. december 10.
Fairport Harbor, Ohio
ISTENÜNK! URUNK!
Istenünk! Urunk! Teremtőnk!
Benned a bizalmunk.
Múltunk vagy Te és jövendőnk,
És örök otthonunk.
Földi létünk elenyészhet,
Elporladhat testünk,
Mégis marad bennünk élet,
Mert lélekben élünk.
A mi lelkünk halhatatlan,
Kezed alkotása.
Otthona van oltalmadban,
És örök lakása.
Istenünk! Urunk! Teremtőnk!
Benned a reményünk.
Múltunk vagy Te és jövendőnk,
Halálunk, s életünk.
1980. december 11.
Fairport Harbor, Ohio
KÁR, KÁR
Mint ökröket vásárló gazdák
mi is alkudtunk, de nem állatra,
hanem varjakra.
A baromfit elhordta a dögvész,
és a katonák.
Éhesek voltunk.
Csonkatollas varjak károgtak
remegve a batyuban,
és a cigányokkal
nagy vásárt csináltunk.
Jóízűen ettük a varjúpaprikást.
Vendég érkezett.
Irigykedve nézte a húst.
- Jó nektek, - mondta.
- Nálatok tele van a fazék.
- Egyen, ha ízlik! - Biztatta apám.
A nagy tüdejű néni mohón falatozott.
Amíg tömte magát én károgtam,
és kezemmel hadonásztam,
mintha repülnék.
A néni végre megkérdezte:
- Mit csinálsz Palkó?
Pajkosan válaszoltam:
- Varjúhúst ettem.
- Repülni tanulok.
Ekkor az asszonyság felugrott,
vagy talán repült,
s kezét szája elé tartva kirohant.
Én pedig tovább hadonásztam
egyre mondva:
- Kár! Kár! Kár!
1980. december 20.
Fairport Harbor, Ohio
|
