Lekció - I. János 1:1-10, Textus - I. János 1:3-4 "Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az õ Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen."

Magyar népünk szereti a lakomát. Ha gyermek születik, ha meghal valaki, összejönnek a családtagok, rokonok és barátok. Evéssel, ivással köszöntik az új vendéget, vagy a távozót. Eljegyzéskor, ha valaki házasságot köt, befejezi tanulmányait, házat vesz, nyugdíjba megy, az óhazába látogat, lakomát csapunk. Ezekhez az alkalmakhoz hozzá kell még adni a polgári és egyházi ünnepeket is. Az elmúlt napokban két ünnepet, karácsonyt és szilvesztert hagytuk magunk mögött. Sokan az ünneplést csak világi szempontból érzik át, és elfelejtkeznek arról, hogy az istentisztelet az ünneplés egyik formája egy közösségen belül. Ez a szeretetközösség görögül koinónía.

Izrael hazatérésérõl Jeremiás így ír: "Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította a népét, Izrael maradékát." (Jer. 31:7) A próféta biztatja a népét, hogy a fogságból szabadulva örüljön, táncoljon, ünnepeljen.

A szeretet közösségben megtartott istentiszteleteinken is kell, hogy legyen öröm, ujjongás és vigadozás, mert minket is megszabadít az Úr a bûnnek fogságából. A mi Szabadítónk Jézus Krisztus. Jézus halál feletti gyõzelmét ünnepeljük vasárnaponként.

Tradíció szerint vasárnap a hét elsõ napja. Ezt az elsõ keresztyének is megünnepelték két okból: A teremtés elsõ napján azt mondta Isten: "Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtõl. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: elsõ nap."

A második ok a hét elsõ napjának megünneplésére Jézus feltámadásából származik. Mind a négy evangélium kihangsúlyozza, hogy Jézus feltámadása a hét elsõ napján történt. Úgy, ahogy Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtõl, ugyanúgy elválasztotta az életet a haláltól a húsvéti feltámadáskor. Új teremtés kezdõdött a feltámadás napján: vasárnap reggel.

Nekünk, magyaroknak a napokra vonatkozólag magyarázatra van szükségünk, mert naptárainkban hétfõvel kezdõdik a hét. A keresztyének nem tartották a szombatot ünnepnek, vagy pihenõnapak. Vasárnapot tartották az Úr napjának. Az Apostolok Cselekedeteiben ezt írja Lukács: "A hét elsõ napján pedig, amikor összegyûltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egész éjfélig meghosszabbította." (20:7) Dr. Budai Gergely az Újtestamentum fordításának tárgymutatójában ezt írja vasárnapról: "A szombat a hét utolsó napja. A magyar "vasárnap" szó a "vásár" és a "nap" fõnévbõl van összetéve, és ez a kifejezés még a pogány korban keletkezhetett, a kezdõdõ magyar keresztyénség idején, amikor az Úr napján a templom körül vásárt tartottak."

Amikor újév elsõ napja vasárnapra esik, akkor január 1. kettõs ünnep. Ezen a napon ünnepeljük az új élet kezdetét Jézus Krisztus feltámadásában, és ezen a napon ünnepeljük az esztendõ kezdetét is, és ezen keresztül szimbolikusan a teremtett világ kezdetét. János elsõ levelének elsõ versszaka rendkívül alkalmas bevezetõ az év kezdetén, mert ahogy a Biblia elsõ mondata, majd a János evangéliumának elsõ mondata a kezdetrõl beszél, ugyanúgy I. János 1:1 is tanúbizonyságot tesz arról az igérõl, "ami kezdettõl fogva volt." Jézus, mint Ige, az Atyával volt az idõk kezdetétõl fogva, és Isten kinyilatkoztatta Õt életként az arra alkalmas idõben.

Újév elsõ napja, és az elõttünk álló esztendõ, Isten idejének végtelenségében egy pillanat csupán, de ennek ellenére fontos szerepe van az idõnek nem csak az ember és Isten elõtt, hanem vallásunkban is. Azért fontos, mert az idõhöz való viszonyunk magába foglalja az Istenbe vetett hitünket. A hívõ egyén számára minden perc, óra, nap, hét, hónap és esztendõ egy ajándék, amit felhasznál az Úr szolgálatában, vagy ellenkezõleg: az ördöggel barátkozva.

Akik a II. Világháború után Magyarországon éltek, emlékeznek rá, hogy az uralkodó baloldali kormány megpróbálta elpusztítani az évszázados keresztyén intézményeket és a nép történelmi hagyományait, mert ezeknek az alapja az idõvel volt összekötve, az idõbe volt belegyökerezve. Megmaradt az egyház, mert kétezer év vallásos értékeit és hagyományait nem lehet kitörölni a lelkekbõl.

A keresztyén tradíció az idõt úgy tekinti, hogy a megfelelõ idõben Isten belenyúl a történelembe, hogy az akarata szerint elhozza az emberiség számára az eleve elrendelt történelmi folyamatot. Pál ezt írja a Galatákhoz (4:4) "De amikor eljött az idõ teljessége, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt lévõket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk."

Isten a teremtés kezdetén, teremtéssel, majd karácsonykor újjáteremtéssel, nyúlt bele a világ történelmébe. Isten mindennek kiszabta az idejét. A Prédikátor könyve szerint mindennek megszabott ideje van: megvan az ideje a születésnek - meghalásnak, az ültetésnek - az ültetvény kitépésének, az ölésnek - gyógyításnak, rombolásnak - építésnek, sírásnak - nevetésnek, gyásznak - táncnak, ölelésnek - öleléstõl való tartózkodásnak, megkeresésnek - elvesztésnek, megõrzésnek - eldobásnak, eltépésnek - megvarrásnak, hallgatásnak - beszédnek, szeretetnek - gyûlöletnek, háborúnak - békének. Mindennek megszabott ideje van. (Préd. 3:1-8)

Az Újtestamentum is az idõszámítás rendjébe van beépítve. Amikor Augusztus császár uralkodott, és Szíriában Ciréneus volt a helytartó, Mária Betlehembe ment, ahol eljött az õ szülésének ideje. Megszülte az õ elsõszülött fiát, akinek születésétõl kezdõdik a modern idõszámítás. Történelmi eseményekrõl beszélve elmondjuk, hogy az Krisztus elõtt, vagy Krisztus után történt. Az idõszámítás fontos szerepet játszik hitünkben és ünnepléseinkben.

János evangéliuma így kezdõdik: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige." Ahogy a Biblia elsõ könyve beszél a kezdetrõl, ugyanúgy János is tanít arról az idõrõl, amikor az Ige, vagyis Jézus Krisztus, Istennél volt már a kezdetben.

János és Pál apostol arra a pontra irányítják figyelmünket, amikor eljött az ideje Krisztus megszületésének. Eljött az ideje egy történelmi eseménynek Isten megváltó munkájában. A megváltás történelmében vannak mérföldkövek, amikhez elérve felmérjük hol vagyunk, és hova megyünk. Az életünkben is vannak ünnepek, amiknek küszöbén megvizsgáljuk mit tett Isten a bûnös világért.

Mit jelent nekünk, keresztyének, az idõ, és mit jelent megállni Isten színe elõtt az újesztendõ elsõ napján? Az elsõ dolog, amit figyelembe kell venni az idõvel kapcsolatban az, hogy az idõ megszabadít a régi dolgoktól. Idõvel elmúlik mindaz, ami földi, és megszületik a mennyei. A jelenünk és a jövõnk a múltra van építve. Az elmúlt esztendõ mögöttünk van, és az újesztendõ, mint egy üres papír áll elõttünk. Még nincs rá írva semmi.

Az újévben sok mindent újra kezdhetünk. Fogadalmat tehetünk a táplálkozással kapcsolatban. Elhatározhatjuk, hogy rendszeresen fogunk tornázni, a rokonokkal törõdni, imádkozni, templomba járni, tanulni, dolgozni, stb. Szabadok vagyunk az életünket átformálni. Szabadok vagyunk magunk mögött hagyni a múltat, és építeni a jövõt.

Megosztok egy bölcs mondást a buddhizmus megalapítójától. Bár nem szoktunk más vallás vezetõitõl idézni, de ha okosan szólnak, azt nekünk is meg kell hallgatni. Egyszer azt mondta valaki Buddhának: Mivel a jelen eseményeit a múlt gondolatai befolyásolják, úgy látszik, hogy ami voltam és ami leszek az attól függ, hogy most mi vagyok. Buddha helyeselte a gondolatot, és azt válaszolta: "Ha azt akarod tudni, hogy mi voltál a múltban, akkor nézd meg magad most. Ha azt akarod tudni, hogy mi leszel a jövõben, akkor nézd meg magad most." A múlt és a jövõ is a jelenre van építve.

Gárdonyi Géza szerint a múlt nem a miénk, hanem csak az utána vonuló árnyéka. A jövõ sem a miénk, hanem csak az elõnkbe vetõdõ sugara. Egyedül a jelen a miénk, amiben élünk. Ezt a gondolatmenetet követve elmondhatjuk, hogy ma, újév elsõ napján, ez az ünnepi alkalom a miénk. Örüljünk és ujjongjunk, mert Isten adott egy új esztendõt! Az ünnepléshez általában hozzátartozik az étel és ital is, de a keresztyén ember tud ünnepelni és örülni mulatozás, evés és ivás nélkül is.

Vallásunk egy nagy kritikusa, a filozófus Nietzsche, azzal vádolta a keresztyéneket, hogy nem tudnak örömmel ünnepelni. Igaz ez? A 66. Zsoltárunk, a 34. énekünk, azt mondja: "Örvendj egész föld az Istennek és énekelj szép zengéssel; Nagy dicsõségét szent nevének mindenek dicsérjék széjjel." A 84. Zsoltár így kezdõdik: "Mily kedvesek a te hajlékaid, ó seregek Ura! Sóvárog, sõt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élõ Istenhez." Ezt így énekeljük: "Óh, seregeknek Istene! Mily kedves gyönyörûsége a te szerelmes hajlékidnak!"

A Biblia arra biztat, hogy örvendjünk, ujjongjunk az Úr házában és az Úrnak ünnepein. Nem szomorú ábrázattal kell Istent imádni, hanem örömmel. Most, hogy elérkeztünk egy újesztendõ kezdetére, kell hogy tele legyen a szívünk örömmel és boldogsággal, mert az Isten által kimért idõben közelebb kerültünk megváltásunkhoz. A földi idõnket összhangba kell hozni Isten örökkévalóságával, és készülni kell az örökélet idejére. Ha ilyen lelkülettel fogadjuk el az esztendõk elmúlását, úgy vigasztalást találunk akkor is, amikor szeretteinket hazaszólítja az Úr. Mikor megemlékezünk azokról, akik az elmúlt évben meghaltak, akkor emlékezzünk arra is, hogy szeretteinket Isten adta, Isten veszi el. Áldassék az Úr neve érettük. Az elmúlt évet is Isten adta. Áldassék az Úr neve érte.

Befejezésül elmondok egy történetet a távol kelet egyik uralkodójáról, aki állandóan tele volt aggodalommal. Összehívta a császári udvar bölcseit és tanácsadóit, és azt kérte tõlük, hogy szerkesszenek egy olyan mondatot, ami állandóan segítségére lehet, ha aggodalmaskodik. De ennek a gondolatnak olyan rövidnek kell lenni, hogy bele tudja vésetni a gyûrûjébe, és amikor szükséges elõ tudja venni. Ugyanakkor ennek a tanításnak legyen egy olyan tulajdonsága, hogy jóban, rosszban, vagyis mindenkor alkalmazható legyen. E gondolat vezethesse az egyént egész életén át.

A bölcsek és a tanácsadók napokon át törték a fejüket, hogy mi lenne a legjobb jelmondat. Tanácskoztak, imádkoztak, és végül jelentést tettek a császárnak arról a gondolatról, ami alkalmas az élet minden eseményére, jóban és rosszban, örömben és boldogságban. A következõ szavakat vésették a császár gyûrûjébe: Ez is el fog múlni.

A történet az életünkre is alkalmazható, mert múlandók vagyunk, de ezen túl meg kell látnunk Isten örökkévalóságát, és azt, hogy ha minden elmúlik is, Isten beszéde megmarad. Isten beszédének, Igéjének, örökkévalóságában ünnepeljük meg ma a vasárnapot, és az év elsõ napját. A kezdettõl létezõ Ige fényében kívánunk mindnyájatoknak Istentõl megáldott boldog újévet, és azt hogy örömünk teljes legyen Jézus Krisztusban. Ámen.

IMA

Mennyei jó Atyánk! Neked szenteljük ezt az órát, és ujjongva dicsérünk Téged, mert tudjuk, hogy Te voltál hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre. Mielõtt hegyek születtek, mielõtt a föld és a világ létrejött, öröktõl fogva mindörökké vagy te, ó Isten. Te teremtetted ezt a világot, és az elmúlt évben is Te igazgattad lépteinket. Te adtál erõt az élet terheinek elviselésére. Megköszönjük, hogy áldásaiddal velünk voltál a jóban és rosszban egyaránt. Megláttattad velünk az eljövendõ örök hajlékot is, ahol nem lesz könny és fájdalom. Éreztesd velünk, hogy akik Téged szeretnek, azoknak minden javukra van

Bûnbánattal állunk meg elõted, Atyánk, az újév ünnepi perceiben, mert nem tudjuk megszámlálni azokat a napokat, amiket botladozva elpocsékoltunk, és haszontalanul használtunk fel. Bocsánatot kérünk a gyümölcstelen évszakokért.

Irgalmas Atyánk! Bocsásd meg a múlt hibáit és vétkeit, és adj erõt ahhoz, hogy hûek maradjunk törvényeidhez. Fordítsd el gondolatainkat és cselekedeteinket a bûn kísértéseitõl, és engedd meg, hogy a beléd vetett hit a lelki és mennyei javakat a világ minden kincsénél értékesebbé tegye. Add, hogy az újévben azt keressük, amit a moly és a rozsda nem emészt meg. Vezess el bennünket gyakrabban abba a közösségbe, ahol a hív keresztyének szent nevedet áldják és magasztalják.

Teremtõ Istenünk! Hálát adunk az újesztendõ lehetõségeiért és reményeiért. Láttasd meg velünk egy új élet kezdetének lehetõségét Jézus Krisztusban. Szólj hozzánk az evangélium üzenetén az üdvösség beszédével, hogy lelkesedve és örömmel végezzük el szolgálatunkat a Te dicsõítésedre. Szentlelkeddel világosítsd meg az elõttünk lévõ utat, és úgy vezess bennünket az üdvösség ösvényének ismeretében, hogy minden nap Jézus Krisztus Igéjének tanításában éljünk az életünk hátralévõ kegyelmi idõszakában. Ámen.