Lekció - Bírák 2:6-23, Textus - Bírák 210 "Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteit, amelyet Izraelért véghezvitt."

A múlttal való kapcsolatunk nemzedékrõl nemzedékre visszavezethetõ szüleinken keresztül az õ szüleikhez, az õseikhez és végül Istenhez. A múlttal való kapcsolatunk a Biblia egyik fontos témája, mert vallásunk, hagyományaink, szokásaink, kultúránk bölcsõje évezredeken a szülõi ház volt. Sajnos napjainkban a szülõk szerepe egyre jobban csökken és az elvilágiasodott iskolákban a keresztyén egyházi értékek, és az üdvtörténelem tanítása kimaradnak a gyermekek életébõl. Gyermekeink sok esetben nem ismerik a múltat, és ezért a jelennel és jövõvel kapcsolatos fogalmuk hiányos. Ez nem új jelenség. Józsué idejében is hasonló nehézséggel küzdött Izrael népe. A textusunk szerint egy egész nemzedék meghalt, vagyis az "atyái mellé került, és másik nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteit, amelyeket Izráelért véghezvitt."

Régen nem volt leírva minden, hanem a szülõk adták át gyermekeiknek tapasztalataikat szájhagyományként. Izráelnek az volt a problémája, hogy minden generációnak meg kellett gyõzõdni Isten munkájáról saját generációjuk életén keresztül. A múltból kellett tanulni, anélkül, hogy teljesen ismerték volna a múlt tapasztalatait. Népünk is átment egy ilyen idõszakon az elsõ nagy kivándorlási hullám idején. Kanada a telepeseknek juttatott földet, amit gyakran primitív körülmények között kellett megmûvelni. Az elsõ generáció saját hibáin, nehézségein, küzdelmén keresztül tanulta meg a leckét. A második generáció pedig sok esetben visszaköltözött Ontarioba a már megalapozott magyar közösségekbe.

Amikor Józsué generációja kihalt, a következõ generációnak nem volt meg Istennel a személyes kapcsolata és tapasztalata, ami a bibliai hitünknek fundamentuma. Hamar elfelejtették mi tett értük Isten. Kialakult a nemzedékek között egy szakadék. Gyermekeink a nyugati jólétben nem értik, hogy lehetett kenyéren és szalonnán élni Magyarországon, és örülni annak, hogy az is volt. Gyermek koromban boldogan vittük az újságpapírba csomagolt zsíroskenyeret az iskolába, mert soknak még az sem volt. Gyermekeink fanyar képet vágnak ha a múltról beszélünk, különösen az olyan idõkrõl, amikor még a görbe szeget is kiegyenesítettük, mert az is érték volt. Egyénileg õk még nem tapasztalták meg, hogy mit tett értük az Isten. Napjainkban a szülõknek feladata átadni az élõ hitet Istenrõl, és tanúbizonyságot tenni Isten kegyelmérõl és hatalmáról. Sok még a nagy parancsolatig sem jut el.

Isten szeretetérl így szól a nagy parancsolat. "Halld meg, Izrael: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid elõtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!" (V. Mózes 6:4-9)

Régen az apák ismételgették a nagy parancsolatot gyermekeik elõtt. Évszázadokkal késõbb a keresztyén szülõk tanították az ifjakat, beszélve arról az Istenrõl, aki áthidalja az ideiglenes életünket az Õ örökkévalóságával. De mi történik akkor, amikor egy teljes generáció kihal, vagy mint Európában is történt 40 esztendõn át tilos volt átadni a vallásos értékeket? Mi történik Oroszországban akkor, amikor hét évtizedes üldöztetés után kell a keresztyén hitet a gyermekeknek átadni? Az intézmények vallás ellenesek voltak, és a szülõkre dupla kötelesség hárult, mert a vallás tapasztalatát egyik generáció nem tudja a másiknak átadni. Minden generációnak egyénileg kell Istent megtalálni. Atyáink régi szent hite akkor válik igazán a mi hitünkké, ha magunk is átérezzük az õ hitüket. Talán elérzékenyülünk, amikor visszaemlékezünk a szüleink, vagy nagyszüleink ájtatos hitére. Isten megérint minden generációt a szükségeik szerint. Ha ez nem így lenne, akkor a vallás bármilyen szép és jó is lenne, nem lenne mély értelme. Izrael életében akkor mélyült el a nép a vallásba, amikor átérezte, hogy mit tett Isten az atyáikért. A nép az atyák hitében erõsödött meg, de ha nem kötnek valakit az emlékek össze az egyéni hittel, akkor könnyen elfordulnak Istentõl. Ez történt Izrael életében. A szomszédos népek bálványaihoz fordultak. Vajon napjainkban nem ugyanilyen helyzetben vagyunk-e? Amikor egy idegen országban élünk, akkor felvesszük annak az új és ismeretlen kultúráját és szokásait. Jézus ajkán is felhangzott az üzenet, "két Úrnak szolgálni nem lehet." (Máté 6:24) Józsué így szólt a népéhez: "Most azért az Urat féljétek, és õt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket az atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk." (Józsué 24:14-15)

Józsué meghalt. A halála és temetése fontos esemény volt Izrael életében, de a nép helyzete nem változott, nem rosszabbodott addig, amíg Józsué teljes generációja ki nem halt. A mai olvasmányunk lényege abban rejlik, hogy Józsué halála után egy új nemzedék vette át a hatalmat, amelyik nem ismerte az Urat. Nemcsak, hogy az Urat nem ismerte, hanem az Úrnak munkáját sem, amit népért tett. Ebben a néhány szóban össze van foglalva sok európai országnak a helyzete, közöttük Magyarországé is. A nép átélt egy borzalmas háborút. Több millió ember elpusztult. Oroszországban például 28 millió, és ameddig baj volt addig tele voltak a templomok az európai országokban, de napjainkban elértünk egy olyan idõszakhoz, amikor a lakosság kb. 10%-a hisz Istenben, és hajlandó a keresztyén hitvallások zászlaja alatt menetelni. A keresztyén értékek nem követésével felbomlanak a családi kapcsolatok abban a formában, amikben mi ismertük õket. Kanadában például elérkezünk egy olyan idõszakhoz, amikor törvényellenes lesz bûnnek nevezni a homoszexualitást, és a természet ellenes egynemûek bujálkodását az állam fogja védeni, mert a most született generáció elfordult Istentõl, és nem ismeri Isten törvényeit. Ez történt Józsué népével is.

A természet rendje az, hogy nem tûr meg maga körül vákuumot, légüres teret. Ha a vallásos élet hiányos, akkor befurakodik a szekta, mert valami jobbat ígér. Ha egy országban az abortusz embermilliókat pusztít el, mint Magyarországon, oda fejlõdünk, hogy a lakosság nem növekszik, hanem fogy, akkor a szomszédos szapora népek, vagy a menekültek százezrei hazánkban kötnek ki és kisajátítják a megüresedett falvakat. A szülõfalumban például a gyermekek és unokák beköltöztek a városokba, és a nagyszülõk megüresedett házaikat kisajátították a cigányok. A gyermekeknek, unokáknak ügyvédet kell fogadni, pereskedni kell, hogy saját házaikat visszakapják. El sem tudják adni, mert ki vesz meg olyan házat, amibõl a lakót nem lehet kitenni?

Izraelben 40 esztendõt számítottak egy generációnak. A hazánkban is eltelt egy generáció élete, amelyik legyengítette a családi kapcsolatok fontosságát. Sehol a világon nincs olyan magas az alkohol fogyasztás és öngyilkosság, mint Magyarországon.

A mai leckénkben azt olvastuk, hogy "Izrael fiai azt cselekedték, amit rossznak látott az Úr, mert a Baalokat tisztelték. Elhagyták az Urat, az atyáik Istentét, aki kihozta õket Egyiptomból és más istenek után jártak a környezõ népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték az Urat."

Izrael élete öt ciklusban foglalható össze. A nép bûnt követett el, aminek következményeképpen jött a büntetés: szolgaságba kerültek, ahol a nyomorukban Istenhez fordultak. Isten megkegyelmezett nekik, ami után a nép érezte az Úr üdvösséget és eljött az életükbe egy csendes békés idõszak. Majd az egész ciklus kezdõdött elõlrõl. A Bírák könyvében hatszor van megemlítve, hogy a nép bûnt követett el. (3:7, 12; 4:1; 6:1; 10:6; 13:1) A nép elfordult attól az Istentõl, amelyik kiszabadította õket Egyiptomból és a környék különbözõ isteneihez fordult. Minden helynek meg volt a maga pogány istene.

A 2:13-15 versszakokban azt olvassuk, hogy "amikor elhagyták az Urat, és a Baalt és Ástórátot tisztelték, fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, és fosztogatók kezébe adta, hogy fosztogassák õket. Odaadta õket a körülöttük lévõ ellenségnek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni. Valahányszor kivonultak, az Úr keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta az Úr, és ahogyan megesküdött nekik az Úr. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak."

A bûn súlyosságát csak úgy értjük meg, ha tudjuk, hogy a pogány vallások között volt olyan kultusz, amelyik a megtermékenyítés istennõjét szolgálta, és templomokban hivatalos prostituáltak laktak, akik a mezõgazdaság fejlesztésének ürügye alatt érintkeztek mindazokkal, akik a templomukba jöttek. Kánaán isteneinek a tisztelete azzal járt szó szerint, hogy a talaj megtermékenyítésének ürügye alatt nemi érintkezésbe kerültek a hívek a templom hivatásos prostituáltjaival. Amikor Izrael népe elfordult Isten parancsolataitól és attól a szövetségtõl, amit Mózes kötött, majd Józsué folytatott, akkor lelassították az ígéret földjének megalapozását. A Biblia szerint a pogány népekkel és szokásaikkal tette az Úr próbára a népet. "Mivel ez a nép megszegte az atyáikkal kötött szövetség parancsolatait, és nem hallgatott a szavamra, én sem ûzök ki többé senkit elõlük a népek közül, amelyeket Józsué itt hagyott, amikor meghalt. Mert velük fogom próbára tenni Izraelt: Vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, és azon járnak-e, ahogy ragaszkodtak õseik; vagy pedig nem?" (Bírák 2:20-22)

Budapesten napjainkban arról vitatkoznak, hogy a város melyik részén engedjék meg egy zónában a nyilvános prostitúciót. Amikor a város atyák ilyen módon hígítják fel az erkölcsi törvényeket, akkor kinyitják a kaput a kábítószerek és bujálkodási lehetõségek elõtt, és ezzel a család intézményét gyengítik meg. Annak a családi életnek, amit a mi generációnk ismer, rombolják le az alapjait. Ha a laza erkölcsi normákat lazára veszi egy ország, vagy város, akkor elõbb utóbb arra a sorsra jut, mint Izrael. Megbûnteti az Úr az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed íziglen. Úgy érzem, hogy nem lehet apák napját úgy megünnepelni, hogy csak dicsszavakat mondunk a családapákra, és közben nem látjuk meg mi történik Magyarországon, befogadott hazánkban, és mi történik az egyházunkban élõ családok körében. A régi vallásos családi életet felváltja a mindent megengedõ liberális gondolkodás.

Izrael életébe az Úr bírákat küldött, mert akkor még nem királyok vezették az országot. Tizenöt bíró követte egymást, ezek a népet visszavezették Istenhez, részben megszabadították õket a pogány befolyásoktól, de napjaink tanulságaiból tudjuk, hogy nem könnyû a helyi szokásoktól és hagyományaitól elszakadni. Állandó nyomás alatt élünk a szekuláris világban. Az iskolákban a gyermekeknek még imádkozni sem szabad. Beszéltem egy iskola igazgatóval, aki itt Kanadában, egy úgynevezett keresztyén országban, majdnem elveszítette az állását, mert megengedte, hogy a tanulók nyilvánosan és közösen imádkozzanak a tanórák kezdete elõtt.

A világ nyomása nagy, éppen ezért többszörös feladat hárul a szülõkre, hogy példát mutatva neveljék gyermekeiket arra a hitre, amit õk kaptak örökségül az õ szüleiktõl. Adja az Úr, hogy atyáink igaz, szent hite megmaradjon mindnyájunk életében. Ámen.

IMA

Minden jónak és áldásnak Istene, mennyei Atyánk! A földnek megterhelt vándorai vagyunk, akik megjelenünk színed elõtt, hogy erõt találjunk Igédnek üzenetében. Éreztesd velünk, hogy a kezedben van minden népnek és nemzetnek a sorsa, azokéi is, akik békés városokban és hajlékokban laknak, de azoké is, akik a bizonytalanság pusztáiban bolyongnak egy szebb jövõt keresve. Nyisd meg a lelki szemeinket, Atyánk, hogy meglássuk a kövekbõl épült, mulandó városokon és hajlékokat túl azt mennyei otthont is amit Te készítettél számunkra Jézus Krisztus által.

Teremtõ Istenünk! A földi vándor utunk idejére, Te adtál nekünk családi közösségeket, amikben nemzedékrõl nemzedékre átadták a szülõk gyermekeiknek szeretetüket és ismeretüket. Vezess minket e földi vándorlásainkban úgy, hogy hálaadással közelítsünk meg Téged naponta és õszinte köszönetet mondjunk szeretteinkért és barátainkért. Köszönjük szüleink és embertársaink szeretetét, ami bennünket egy életen át elkísér. Köszönjük az a családi és egyházi kapcsolatot, aminek szeretet-közösségében és evangéliumi üzenetében közelebb kerülünk Tehozzád, a mi életünk alkotójához.

Atyánk! Áldunk azért szent hitért, ami benned és általad élni megtanít. Mint õseinket segítetted, Szentlelkeddel segíts minket is, hogy mi is át tudjuk adni az örökségünket az utánunk jövõ nemzedéknek. Áraszd ki Szentlelked erejét a keresztyén egyházra, annak családjaira, és add, hogy a föld nemzetei szeretetben, jóságban és békében éljenek. Add, hogy Jézus Krisztus lelkülete irányítsa kapcsolatainkat Teveled és embertársainkkal nemzedékrõl nemzedékre. Ámen.