Lekció: I. Kor. 9:19-27, Textus: I. Kor. 9:19 "Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem."

Bibliaolvasásunk olyan tanulságot rejt magában Pál apostol lelki életével kapcsolatban, ami egyházunk szolgálatában hasznos lehet, ha helyesen alkalmazzuk. Pál kijelenti, hogy õ szabad mindenkivel szemben. Nem pénzügyi, vagy politikai szabadságról beszél, hanem lelki szabadságról, amit Krisztusban talált meg. Pál apostolt az evangélium igazsága szabaddá tette. Pál az igazságszolgáltatás közösségében, az anyaszentegyház szolgálatában egy olyan életformát talált, amit hitben mindnyájunknak utánozni kellene. Ezt csak úgy tudjuk megtenni ha a hitünk igaz. A hamis hit nem tesz bennünket szabadokká, sõt még jobban leláncol bennünket. Az igaz egyház szabadokká teszi a tagokat. A lelki egyházban az emberek nem azért jönnek templomba mert félnek a kárhozattól, hanem az Atya, Fiú, Szentlélek vezeti õket a szeretetközösségben.

Pál apostol érezte, hogy az Úr Isten fontos dolgot tett érette Krisztusban. Az igazi egyház közösségében kell, hogy ugyanez az érzelem járja át a híveket. A híveknek érezni kell az evangélium múltat, jelent és jövõt átformáló erejét.

Pál apostol a damaszkuszi országúton találkozott a feltámadott Krisztussal. A találkozással nem fejezõdött be a szellemi és lelki növekvése. Pál értelme tovább növekedett a szolgálatban. Napjainkban sok magát keresztyénnek valló egyén nem akar növekedni. Vannak, akik azt hiszik hogy a konfirmációval lezáródott a lelki fejlõdés ideje, és már nincs szükség új énekekre, új imádságokra vagy új bibliai leckékre. Rossz úton járunk ha azt gondoljuk, hogy keresztyéneknek vallva önmagunkat minden gondolatunk helyes és igaz . Amikor az egyház szeretetközösségében élünk, akkor olyan szokásokat, hagyományokat és értékeket hozunk magunkkal, amiket rendszeresen meg kell vizsgálni a Jézus Krisztus evangéliumának testet és lelket átformáló, felszabadító üzenetében.

A szabadság, amirõl Pál apostol beszél, átjárta az életének minden részét. Pál megszabadult annak a kultúrának leigázó hatásától, amelyik õt szülte. Amikor a zsidók elõtt védte magát, akkor majdnem úgy beszélt, mint egy kiváltságos farizeus. Jézus Krisztusban azonban maga mögött tudta hagyni a kiváltságos helyzetét. Ez az, amitõl napjainkban sokan nem tudnak megszabadulni.

Simon Péter és a tanítványok közül többen úgy érezték, hogy az evangélium üzenete csak azoknak a zsidóknak szólt, akik Jeruzsálemben, Júdeában és Samariában éltek. Pál apostol volt az, aki megszabadította õket ettõl a szûk látókörtõl. Buzdítására indult meg a misszió Antiókhiában és Szíriában. Vajon a mi látókörünk néha nem ilyen szûk-e? Egy példát mondok. Azok akik autót hajtanak, tudják, hogy az elsõ ablakunk felett van egy visszapillantó tükör, amit nézve látjuk mi történik mögöttünk. Jó rendszeresen visszapillantani és tudni mi van mögöttünk, de jaj annak a vezetõnek, aki elõre nem néz, hanem csak visszafelé. Aki csak visszafelé néz, az elõbb-utóbb össze fog ütközni a valósággal.

A bevándorló gyülekezet tagjai magukkal hozzák a múlt gondolatait, érzelmeit és szokásait. Ha valaki falun nõtt fel, akkor hozza a mezõgazdasági társadalom hagyományait. Aki városról jött, az már másképpen viszonyul a változásokkal tele élethez, mint az, aki körül látszólag megállt a világ. Amikor a legutóbbi buffaloi angol gyülekezetemben szolgáltam, akkor örömmel láttam, hogy a presbitereknek fele egyetemet végzett tanár volt. Volt az egyházban egyetemi professzor, teológiát végzett orgonista, orvos, de sok egyszerû munkás is. Az egyháztagság több mint felének német volt a háttere, de volt ott más nemzetíség is. A Krisztus szeretete vezette õket, és Krisztusban találkozott szabadon a diplomákkal rendelkezõk csoportja, ugyanúgy, mint akik csak középiskolát, vagy kevesebb iskolát végeztek. Egy szentélyben találkoztunk mindnyájan, mint Krisztus egyenrangú megváltottjai. A vezetõket nem a koruk, hanem a hitük, elõrelátásuk és tehetségük szerint választották a gyülekezet tagjai évente. Azért évente, mert sok volt az önkéntes, akik új gondolatokkal, lehetõségekkel akarták az egyház ügyét elõre vinni. Nem láncolta le õket a múlt. Szabadok voltak.

Pál apostol is szabad volt. A munkatársainak az elvárása nem kötötte le. Nem félt kockázatot vállalni. A magyar gyülekezeteinkben néha az a probléma, hogy a Gazsi bácsi és a Marcsa néni elvárásain belül kell mindent elvégezni. Pál apostol azért tudott csodákat mûvelni, mert nem kellett kikérni a többség szavazatát ha valamit akart tenni a Krisztus szolgálatában. A többség nem ért meg mindig mindent, és gyakran kíván olyan dolgot, ami már idejét múlta és a Krisztus ügyét hátráltatja. Ahelyett, hogy Isten Igéjébõl szereznék a meglátást, egymást kérdezik meg a tennivalókról, és így egyhangúlag tétlenségre kényszerítik az egyházukat. Jézus példázata szerint (Lukács 6:39) "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten a verembe? Ha Pál minden apostolnak kikérte volna a véleményét, akkor a pogányokhoz nem jutott volna el az evangélium üzenete. Amikor a hajósok az utjukat kiválasztják, akkor nem a többi hajónak a lámpáit figyelik, hanem a csillagokat. Felülrõl kapják az irányra vonatkozó információt.

A mai leckénk magyarázatában Kálvin azt tanítja, hogy nekünk a gyengékhez kell igazodnunk és nem a makacskodókhoz. Kálvin szerint Pál apostol a gyengéket elvezette Krisztushoz, ám nem azért, hogy saját érdekeit szolgálja, vagy azért, hogy az emberek elõtt kedves legyen, hanem azért, hogy elvezesse õket az üdvösséghez és a lelket mentõ munkájával Istent dicsérje.

Az a szabadság, ami Pál apostolt vezette, kell hogy a gyülekezeteinket is átjárja. Ne egyéni ambíció vezessen a keresztyén munkában, hanem a szolgálat. Én mindig írásban adok jelentést a presbitériumnak. Évekre visszamenõleg meg lehet nézni, hogy sohasem a magam javát, hanem a gyülekezet javát keresem kérelmeimmel. Nincs házunk, nincs földünk. Én mindig a közösségnek építettem és nem magamnak. Ezt az életformát választottam Krisztus szolgálatában. Ha anyagiakban szegényesen éltünk is, keresetemnek tizedét valamilyen formában visszaadom egy-egy gyülekezet szolgálatára. Szerintem nem az a szegény, akinek nincs pénze, hanem az akiben nincs szeretet, békesség és jóakarat.

Pál apostolt látva nem félek a sikertelenségtõl és a hitbeli kockázattól, mert ha a Krisztus evangéliuma nem igaz és nincs feltámadás, akkor hiábavaló a prédikálásom. Ha pedig lesz feltámadás, örökélet, üdvösség és utolsó ítélet, és lesz, akkor pedig hiábavaló a földi kincsek öszegyjtése. Nem félek az ellenséges indulatoktól és attól, hogy alkalmas vagyok-e a szolgálatra vagy nem, mert nem önmagamat hirdetem hanem a feltámadott Krisztust. Ha az igehirdetésem süket fülekre talál, akkor az nem az én hibám, ameddig hûségesen hirdetem az Igét és végzem a szolgálatot. A keresztyén munkában a felelõsség mindnyájunkat egyformán terhel, mert mindnyájunkat elhívott az Úr; kiket lelkészekül, kiket presbiterekül, kiket egyháztagokul. Mindnyájunkra vár valami feladat, és ma az a kérdés, hogy mennyire vagyunk szabadok arra, hogy Isten akarata szerint cselekedjünk, és mennyire vagyunk leláncolva, hogy az embertársaink kívánságának tegyünk eleget.

A hitben való élés kockázattal jár. A hitben élõ egyén néha konfliktusba kerül egy közösségben. Pál apostol idejében is volt békétlenség. A békességet nem úgy kell elképzelnünk, hogy az a zavartalanság, vagy a gonoszság elleni küzdelem hiánya. A mocsárban és posványban is van egy látszólagos csendesség. Istennek békessége nem ilyen rothadó csendességet jelent. A temetõkben a halottak nem vitatkoznak egymással, és de jaj annak a gyülekezetnek, amelyikben a lelkek meghaltak. Pál apostol békességet hirdetett és vitt az egyházak életébe, amin keresztül kialakult egy harmonikus kapcsolat és szeretetközösség, és nekünk a fõfeladatunk ennek a közösségnek az ápolása. A gyülekezet élete csak akkor fejlõdhet Istennek tetszõen, ha békesség, jóakarat és szeretet uralkodik szíveinkben. A nyugaton élõ magyar egyházainkban sok szakadás történt az elmúlt évszázad alatt mert a vezetõk önfejen, saját céljaikat követve akartak szabaddá válni, és nem Krisztusban, mint Pál apostol. Kell, hogy szabadok legyünk egymást szeretni keresztyén módon. Sokszor a barátaink elvárják, hogy mi is haragudjunk azokra, akikre õk haragszanak. Én az evangéliumi szeretet jegyében szívembe fogadom még azokat is, akik rosszindulattal viseltetnek irántam, de ugyanakkor szabad vagyok azok közé menni, akik befogadják nemcsak az üzenetemet, hanem Isten üzenetének közvetítõjét is. A próféták és apostolok életében azt láttuk, hogy akik az üzenethozót megfeszítették, azok az Isten üzenetét is visszautasították. Ez napjainkra is érvényes.

Pál apostol munkásságában az is lecke, hogy szabadon szerethetjük mindazokat, akiket Isten szeret. Napjainkban a világ megválogatja, hogy kiket szeressünk. Elõítéletet teremt bennünk. Krisztus egyházában a pénzünkkel, idõnkkel és tehetségünkkel azt az egyént, vagy ügyet segíthetjük, amelyiket akarjuk. Szabadok vagyunk. Szabadon kifejezhetjük a véleményünket és ellenvéleményünket. Pál apostol a szabadságában mások szolgáivá vált, hogy a többséget megnyerje. Ez volt az õ szabadsága.

A keresztyén jellem legjobban abban bontakozik ki, hogy mi módon használjuk fel a szabadságunkat. Szabadon választhatjuk a szolgaságot, és a végsõ fokon a keresztyén rend az, hogy "aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok, és aki közöttetek elsõ akar lenni, az legyen rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy õ szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Máté 20:26-28)

A világ a nagyságot sikerrel méri, és éppen ezért az egyház életét sokan nem a szolgálatban, hanem az anyagi javak összegyûjtésében látják meg. Sokak szemében az a gyülekezet gazdag, ahol sok pénz van. Mennyire eltér ez Pál apostol gondolkozásától. Õ a Krisztus szolgálatában találta meg a szabadságát és nagyságát. Az volt a célja, hogy minél több hitetlen megnyerjen a Krisztus ügyének. Ezért a célért a zsidóknak olyanná lett, mint a zsidó. Az erõtlenekért erõtlen lett, és mindezt az evangéliumért tette.

Pál apostol nem többszínben játszó kaméleon volt, aki változtatta nézeteit, hanem olyan egyén volt, aki szabadon felvette a szolgaság jármát azért, hogy Krisztus evangéliumát el tudja vinni a szélrózsa minden irányába.

Az egyházunk élete sokkal hatásosabb lenne az evangélium hirdetésében, ha egymás iránt nagyobb szeretetet, jóakaratot és békességet gyakorolnánk, és betartanánk a szeretetközösség alapvetõ elveit. A lelkész csak úgy tud valakit elhívni a szeretközösségbe ha van szeretet és van közösség, és a szolgaság lelkével állunk hozzá a feladataink elvégzéséhez. Krisztusban át tudunk hidalni minden nemzetíségi érzelmet, kultúrát és kort. Ez tette Pál apostol munkáját sikeressé, és az hogy szabadon tudta vállalni Krisztus ügyéért a szolgaságot.

Pál a leveleit a kegyelem és békesség hirdetésével kezdte meg. Kegyelemmel és békességgel köszöntötte õket. Ezzel fejezem be az igehirdetést. Isten kegyelme és békessége keresztyén életre vezeti az egyént. Isten kegyelmes hozzánk, hogy bûnbánatra ébredjünk és mások felé is megbocsátóak legyünk. Kegyelem és békesség nélkül, szeretet és jóakarat nélkül, és szolgaság nélkül nincs keresztyén szolgálat. Ezt tanítja Pál apostol. Kérem Istent hogy adja meg nekünk is mind ezt, hogy mi is harmóniában éljünk Istennel és embertársainkkal. Ámen.

IMA

Irgalomnak és kegyelemnek kútfeje, jóságos Isten! Egy életen át körülvesz bennünket szereteted, ezért hálával megkérdezzük, hogy kicsoda az ember, hogy így megáldod és felemeled? Bár a teremtés koronájává tettél bennünket, mégsem vagyunk arra képesek, hogy önmagunktól elvégezzük a ránk bízott keresztyén feladatokat.

Köszönjük, hogy elküldted nekünk Megváltónkat, Jézus Krisztust. Õ összekapcsolja bennünk a földi és a mennyei értékeket. Köszönjük Szentlelkedet, aki a mai szolgálati alkalommal is biztat bennünket, hogy szent Nevedet imádsággal, énekléssel és hálaadással tiszteljük.

Mennyei Atyánk! Szentlelkeddel vezess bennünket az istentiszteletünkön, és készíts fel arra, hogy ne csak hallgatói, hanem befogadói legyünk a mai üzenetnek.

Atyánk! Bizalommal járulunk színed elé, és arra kérünk, hogy Igéd fényében bûneinket ismertesd meg velünk, és vezess el minket az õszinte bûnbánatra. Szentlelked szüljön minket újakká, és engedd meg, hogy újjászületve szabad akaratunkból szolgáid lehessünk, követvén Jézus Krisztust, és az Õ apostolaihoz hasonlóan.

Itt, e szentélyben, és a hétköznapi életben is, vezesd gyülekezetünket Igéddel. Formálj minket szent közösséggé, hogy mint a Te megváltottjaid tovább adjuk a templomban kapott világosságot, és a Krisztustól kapott üzenetet. Úgy irányíts lépteinket, hogy az apostolokkal mi is megharcoljuk a szolgálat nemes harcát, és elnyerjük az élet koronáját. Kérünk, hogy nem csak a földi élet végén, hanem már most találkozhassunk a Megváltó Krisztusunkkal. Ámen.