Lekció - III. Mózes 19:15-18; V. Mózes 6:4-9; Márk 12:28-34; Textus - Márk 12:28b-31 "Valamennyi parancsolat közül melyik a legfõbb? Jézus így válaszolt: 'Ez a legfõbb: Halljad, Izráel, a mi Istenünk egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl, és teljes erõdbõl! A másik ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más ezeknél nagyobb parancsolat.'"

Ha azt kérném, hogy egy mondatban foglaljuk össze egyházunk alapszabályait, akkor nem tudnánk eleget tenni a kérésnek.

Egyszer egy diák meglátogatta a Törvények leghíresebb tanítóját, és azt kérte, hogy az ismert 613 törvényt foglalja neki össze egy mondatban. A tanító haragosan kizavarta a tanulót, mert nem tudta elképzelni, hogy lehet azt a 365 tilalmat és 248 parancsolatot röviden összefoglalni, amit egy életen át tanult. Ekkor a fiatal tanuló meglátogatott egy rabbit, és õt is arra kérte, hogy foglalja neki egy mondatba össze a törvényeket. Õ a Bibliának a textusát adta válaszként: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl, és teljes erdbõl! Szeresd felebarátodat, mint magadat."

Lekciónk újszövetségi részében azt olvastuk, hogy egy írástudó arra kérte Jézust, hogy mondja meg melyik a legfõbb parancsolat. Jézus így válaszolt: "Ez a legfõbb: Halljad, Izráel, a mi Istenünk egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl, és teljes erõdbõl! A másik ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más ezeknél nagyobb parancsolat."

Mai elmélkedésünk a második parancsolatról szól: "Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más ezeknél nagyobb parancsolat." Az igehirdetésben az önmagunk helyes szeretetét kívánom megvizsgálni.

Több prédikációt hallottam, és olvastam az Isten és embertársaink iránt való kötelességeinkkel kapcsolatban, de idáig még nem hallottam semmit arról, hogy mik a kötelességeink önmagunkkal kapcsolatban. Idáig csak azt a tant hallottam, hogy az önmagunk szeretete helytelen, de ha nem szeretjük kellõen önmagunkat, akkor talán felebarátainkat is rosszul, vagy nem szeretjük. Önmagunk szeretete nélkül tudunk-e másokat szeretni?

Nem egy önzõ tant hirdetek ma, hanem egy felelõsségteljes viselkedést önmagunkkal kapcsolatban. Ezen a földön önmagunk fölött teljes hatalmunk van, és ezért azt hirdetem, hogy felelõsségteljesen és szeretettel kell önmagunk iránt viselkedni. Az életünk Isten ajándéka. Meg kell becsülnünk kell ezt az ajándékot, mert a felebarátaink szeretete azon is múlik, hogy mennyire becsüljük meg önmagunkat. Ha az önmagunkkal szembeni viselkedésünk és szeretetünk helytelen, akkor ezt mi is és az embertársaink is megszenvedhetik.

Saját életembõl veszek példát, mivel azt ismerem a legjobban. Bevallanom, hogy éveken át nem voltam olyan megértõ önmagammal szemben, mint másokkal. Erõsebben megkritizáltam önmagamat, mint másokat. Hamarabb mondtam ítéletet magam felett, mint mások felett. De idõvel rájöttem, hogy mások helytelen cselekedeteiért én vállaltam felelõsséget, és mások hibáit elítéltem önmagamban. Ha valaki jogtalanul megbántott, én kértem bocsánatot. Nem szerettem önmagamat, de végül felvetõdött a kérdés: hogy szerethetek másokat, ha magamat nem szeretem, hiszen a parancsolat arra biztat, hogy felebarátainkat úgy kell szeretni, mint önmagunkat.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem narcizmust, vagyis túlzott önszeretetet hirdetek ma, hanem normális, önmagunkkal való törõdést és kellõ szeretetet.

Találkoztál-e már olyanokkal, akik önmagukat testileg és lelkileg rendszeresen megkínozzák? Ezeknél gyakran elõfordul, hogy nem csak önmagukat nem tudják elfogadni, hanem mások felé is hidegek, és elpazarolják az életet.

Az élet olyan ajándék, amit ápolni és gazdagítani kell. Az élethez való helyes hozzáállás egy hosszú folyamat, állandó küzdelem, amíg az élet azzá válik, amivé Isten is akarja. Gyermekkorunktól fogva, az iskolai éveken át, a tizenéves és serdülõ koron keresztül, egészen az öreg korig, keményen kell dolgoznunk, hogy megtaláljuk a szeretet megfelelõ kapcsolatait, ami az egész valónkra kihat. Vannak olyanok, akik könnyedén alkalmazzák a szeretet különbözõ formáit, de vannak olyanok is, akiknek ez egy állandó harcot, küzdelmet jelent.

Megpróbálom illusztrálni ezt a jelenséget. Amikor az egyházi szervezeteknek valami családi partija van, többen szeretnek bingót játszani. Ez nálunk nem a pénzszerzés egy formája, hanem csak szórakozás. A szervezet tagjai hoznak ajándékokat, de nem mindenki nyer. Amikor játék közben néha be kell takarni az egész táblát számokkal, akkor sokszor elõfordul, hogy valakinek már csak egy kocka marad üresen, de valaki mindig hamarabb kiált bingót, mint mi. Néha azt hisszük, hogy mások szerencsésebbek, mint mi.

Most térjünk vissza az önmagunk szeretetéhez, elfogadásához és tiszteletben tartásához. Az életünk nem olyan, mint a bingó, ahol várnunk kell a megfelelõ kombinációra. A mi életünkben nekünk kell azon dolgozni, hogy ne maradjon ki senki és semmi a szeretetünkbõl. Csak kemény munkával takarhatunk be minden hézagot, de mi is kiálthatunk bingót, ha megtaláljuk azt a kombinációt, ami nem csak minket, hanem másokat is boldoggá tehet. Szorgalommal kereshetjük és megtalálhatjuk azt a szeretetet, ami bennünket embertársainkkal összeköt.

Sokan nem tanulták meg mások szeretetét, mert önmagukat nem tudják helyesen szeretni. Sokkal könnyebb a családi hátteret hibáztatni, mint valakinek a kudarcáról beszélgetni. Sokan nem tudják önmagukat úgy elfogadni, ahogy vannak. Pedig az önmagunk elfogadása a jóval és a rosszal együtt fontos. Az élet a jónak és rossznak a keveréke. Néha pedig csak a jónak és jobbnak a keveréke, a hozzáállásunktól függõen.

Gyermekkoromban tanító és író akartam lenni. Késõbb komolyan gondolkoztam a mérnöki munka és a mûvészet felõl, de lelkész lettem. A lehetõségeim mind jók voltak, és nekem a jó és jobb között kellett választani.

Vannak, akik a rossz és a rosszabb között választanak, ki mindnyájan ki vagyunk téve annak, hogy ki kell szûrnünk az életnek kevéssé fontos dolgait. Nem tarthatunk meg mindent. A fiatal egyén, például, nem udvarolhat a lány internátus minden lakójának, és nem léphet házasságra egy egész osztállyal. Vannak dolgok, amiket a háttérbe kell szorítanunk, amíg reális célokért dolgozunk.

Az életünk fontos céljai közé tartozik az önmagunk helyes szeretetének gyakorlása és megjavítása. Hinni kell önmagunkban, és meg kell találni a megfelelõ szellemi beállítottságot önmagunkkal kapcsolatban. Ha nem hiszünk és nem bízunk önmagunkban, akkor nem fogunk hinni és bízni másokban sem. Ha nem jól viszonylunk önmagunkhoz, akkor mások felé is rossz a viszonyunk.

Mindig találunk olyanokat, akik tehetségesebbek, mint mi vagyunk. Lehet az a családunk tagja, valamelyik szomszéd, vagy ismerõs. Nem szabad elkeseredni ha valaki túlszárnyal bennünket. Hinni kell önmagunkban. Hinni kell abban, hogy másoknak a segítségére lehetünk. Hinni kell abban, hogy Istent és embertársainkat szeretni tudjuk. Hinni kell abban, hogy az önmagunk szeretetét másokkal is meg tudjuk osztani. De különösképpen hinnünk kell, hogy ez az élet Istennek egy olyan ajándéka, ami felett nem csak lehet, de uralkodni kell.

Egy szolgálati helyemen a gyülekezet mindig azt hallotta, hogy haldoklik. Amikor odaértem már bevésõdött a tudatukba. Elhitték. Évek kellettek hozzá, amíg ráébredtek a növekvés lehetõségeire, és arra hogy hinni kell önmagukban.

A szülõfalumban gyermekkoromban egy néhányan elhatározták, hogy megtréfálják az egyik nyugdíjas kártyapartnerüket. Amikor megérkezett egymás után érdeklõdtek az egészsége felõl. Mind azt mondta neki, hogy rosszul néz ki. Az ajtónál az egyik rászólt: "Csak nem vagy beteg? Rosszul nézel ki." A másik az asztalnál észrevette a "sápadtságát." A harmadik figyelmeztette, hogy a komája is ilyen rosszul nézett ki a szívrohama elõtt. Sejtjük a történet végét. Az illetõ hazament, bebújt az ágyba, és hívatta az orvost, de helyette a barátai jöttek bocsánatot kérni.

A templomainkban gyakran halljuk, hogy a bûneink átka miatt nem vagyunk képesek tökéletes szeretetre. Azt is halljuk, hogy bûn önmagunkat szeretni. Ma ez ellenkezõjét hirdetem. Töltsétek meg önmagatokat annyi szeretettel, amennyi csak belétek fér. Ne féljetek kimondani, hogy szeretitek önmagatokat, és ezt a szeretetet másokkal is meg akarjátok osztani. Fogadjátok el magatokat a hibáitokkal együtt, de a felebarátaitokat is fogadjátok el ugyanúgy. Fogadjátok el az embertársaitokat, mint testvéreket, és szeressétek õket, mint magatokat.

Belsõ szeretet nélkül nehéz kifelé szeretni. Az élet megjobbításának vágya nélkül nehéz saját életünket és mások életét megjavítani.

A szeretetet nem lehet dobozokba rakni, és az emberektõl különválasztani. A szeretet Istentõl jön felénk; tõlünk árad Isten felé és embertársaink felé. Ha hiányzik belõlünk az igazi és tiszta szeretet, akkor nincs mit megosztani Istennel és felebarátainkkal.

Általánosságban szeretjük önmagunkat, hiszen a keresetünket mi költjük el, a mi szükségeink kielégítésére. Legtöbben igyekeznek az életüket megjobbítani és tisztességben megtartani. A probléma azonban az, hogy néha azt gondoljuk, hogy mások nem fogadnak el bennünket úgy, ahogy vagyunk. Elfogadnak bennünket, de nekünk is el kell fogadni másokat minden elõítélet nélkül.

Szeressük felebarátainkat, úgy mint magunkat, tanítja a Biblia. Ez a szeretet kell, hogy túlmenjen az érzelmi tétlenségbõl a praktikus, gyakorlati életbe. Szereted a dicséretet? Mások is szeretik. Akarod, hogy megértsenek? Mások is akarják. Óhajtod, hogy szeressenek? Mások is óhajtják. A felebarátod olyan, mint a tûkörképed. Az õ szüksége, a te szükséged. Az örömöd az õ öröme is. A fájdalmadat õ is átérzi. A felelõsségtudatod rá is vonatkozik. A szereteted az õ szeretete is.

Ezen a földön csak egy személy szeretetén van teljes hatalmunk: a sajátunkon. Csak egy személynek a szeretetét tudjuk másoknak átadni: a miénket. A szeretet nem olyan, mint a hitelkártya. Nincs hitelszámla vele. Ha nincs, nem lehet másokkal megosztani.

Befejezésül emlékezzünk arra, hogy szeretnünk kell önmagunkat, de ne legyünk önzõek. Az Isten és az embertársaink iránti szeretet maradjon meg bennünk mindenkor. Törõdjünk önmagunkkal, de ne legyünk önzõek. Fejezzük ki érzelmeinket, de ne beszéljünk és panaszkodjunk állandóan. Keressük a lehetõségeket a szükségeink kielégítésére, de emlékezzünk arra, hogy másoknak is vannak szükségeik. Dolgozzunk azért, hogy az élettõl a legjobbat kapjuk, de másoknak is adjuk meg, amit az élettõl elvárnak és megérdemelnek. Legyünk tele reménységgel önmagunkkal kapcsolatban, de osszuk meg a reményeinket és álmainkat másokkal is.

Az igazi szeretet serkent, ezért szeressük önmagunkat és másokat. De ne álljunk a tûkör elé gyönyörködni, hanem adjuk meg magunknak mindazt, amit mi és a felebarátaink kapnak Istentõl.

Jézus Krisztus önzetlen szeretete, és példája vezessen mindnyájunkat az önmagunk, Istenünk és felebarátaink helyes szeretetében. Önmagunk szeretetében szeressük felebarátainkat úgy, mint magunkat. "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl, és teljes erõdbõl!... Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ámen.

IMA

Örök Isten! Összegyûltünk e szent helyen hálánk és köszönetünk kifejezésére az életünk áldásaiért. Azért is jöttünk, hogy a Te szeretetedben útmutatást kapjunk az életünk megjavítására. Éreztesd velünk, hogy Te tartalommal tele életet adsz, amiben van boldogság és szeretet is. Ma keressük azokat a lehetõségeket, amik által boldogabban és nagyobb szeretettel szolgálhatunk Téged és felebarátainkat. Imádkozunk hozzád, mint teremtményeid, és igyekszünk hûnek lenni az általad teremtett képmáshoz. Keressük az alkalmakat önmagunk megismerésére az Ige fényében.

Figyelmeztess arra, hogy az életünk egy kegyelmi ajándék. Földi örömeink között adj alkalmat az igazi küldetésünk megismerésére, hogy semmi el ne szakíthasson bennünket Tõled, és attól a szeretettõl, amit Jézus Krisztusban küldtél az emberiségnek.

Kérünk, hogy terjeszd ki az áldásaidat szeretteinkre, de az ellenségeinkre is. Adj jóakaratot és békességes szívet hazánk vezetõinek, de az ellenség vezetõinek is. Légy velünk a gazdagságban, de légy azokkal is, akiknek nélkülözés jutott osztályrészül.

Taníts minket hûnek maradni hitünkhöz a megpróbáltatások és nehézségek idején is. Vésd szíveinkbe a mai üzenetet, hogy megmaradjon bennünk az irántad, felebarátaink iránt, és önmagunk iránti helyes keresztyén szeretet; az a szeretet, amit Jézus életében és halálában láttunk, amikor önmagát adta értünk, hogy akik hisznek Õbenne el ne vesszenek, hanem örök életük legyen. Ezért az önzetlen szeretetért imádkozunk ma Jézus Krisztus lelkülete és áldozatkészsége jegyében. Ámen.